ész vagy szív

Petra épp nyomorult sorsán töprengett mikor anyja kocsijából bámult kifele és az ujjával tapogatta az éppen ablakról lefolyó esőcseppeket. Komor hangulatát Dominika is észrevette és anyai gondoskodással nézett a visszapillantóba és aggódva megszólította lányát.
-Mi a baj Petrikém.-Fürkészte aggódva a lányt.
-Semmi.-Felelte mogorván.
-Balla Petra!-Förmedt rá az anyja.
A lány csak csendben ült a hátsó ülésen és még mindig a víztől csillogó utat nézte.
-Megint nem fogsz beszélni?-Csóválta meg a fejét Dominika.
Petra nem reagált így anyja vette a célzást és inkább némán az utat figyelte.

Gréti a délutáni órákban az ágyán feküdt és értetlenül meredt az éjjeliszekrényén helyt találó ős régi órára. Meredten csak is a műszert vizsgálta ami néha hirtelen felvillant majd ugyanolyan hirtelen ki is aludt. Nem értette mire való ez a csoda eszköz végül feladta és megcsörgette barátnőjét. Hosszas csengetés után hangpostára váltott és Petra hangja csendült fel a készülékbe
Szia! Kérlek máskor vagy esetleg ha megoldható soha nem hívj vissza! Ha érdekelsz felveszem ha nem akkor idegesíts mást! Ha viszont Grétii vagy akkor majd visszahívlak! Na puszii!
Szomorúan meredt az elsötétedő képernyőre és a késő délutáni időszakban felült az ágyában. Felkapta mankóit és odabotorkált a gépéhez. Felnézett a közösségi oldalára és monotón tempóba tekergette a facebook-ját. Hirtelen egy ismerős arccal találta szembe magát. Unokatestvére képe tűnt ki a sok közül.
Milyen szép.-Gondolta magába és kiikszelte.
1000 éve (ha nem több) nem látta már Izát.
-Anya!!-Ordított a lány.
Erika azonnal benyitott lánya szobájába és szaggatott levegővétele mellett kezdett beszélni.
-Mi... A...Baj?-Kérdezte akadozva.
-Régen voltak itt Izáék.-Mondta egyszerűen.
-Mivel Németországba laknak.-Felelte "frappánsan" Erika.
-Akkor is! Néha eljöhetnének.
-Majd megbeszélem.-Legyintett és kiment a szobából.
Gréti visszagurult az ágyába és újra végigterült rajta.

Petra nekiállt gyártani a rekord mennyiségű háziját. Hirtelen éles csengő zaja csapta meg a fülét és mivel Dominika és Zoli vásároltak egyedül ment kinyitni az ajtót.
-Ki az?-Kiabálta.
-Bonita!-Hallotta a fiatal lány hangot.
-És az ki?-Kérdezte furcsán.
-Engedj be Balla Petra!
-Honnan tudod a nevem?-Hőkölt hátra a lány.
-Csomagom van!-Mondta komolyan.
Petra feladta és kinyitotta az ajtót a kislány előtt.
-Köszönöm.-Hajolt (!!) meg a kislány és pofátlanul kecses léptekkel sétált be a házba.
A lány tehetetlenül nézte ahogy a vendég helyet foglal és letesz az asztalra egy kis dobozt.
-Ez.. Mi?-Kérdezte.
-A tied.-Felelte a szőke kislány Petrának.
-Köszönöm?-Mondta vagyis szinte kérdezte.
-A lényeg, hogy vigyázz rá!
-Miért mi van benne?
-Nyisd ki.-Nyujtotta a kis dobozt a lánynak.
Egy aranylánc volt benne aminek feltűnően hiányzott a medálja.
-Ez ez.. Mi?
-Az időlopó szerkezet darabja... A másikat meg kell keresned!

*Folytatom*

the clock

Petra az iskolába igyezett újdonsült legjobb barátjával a telefonjával. Egész úton az átkozott kütyüjét nyomkodta és fájó szívvel nézegette az instáját amin úgy látta tegnap óta semmi sem változott. Ugyan olyan idióta "mikor lesz már vége a kínzásnak" postok. Amúgy a kínzás az iskolát jelenteti néhány "elfucserált" életű tinédzsernek. Még csak most kezdődött-Gondolta magában a lány és tovább pötyögött az érintőképernyős mobilján. A buszra várva bedugta a fülhallgatóját és abban a pillanatban "Music on world off" lett.

Gréti az ágyban fekve olvasott a vadonatúlj e-book-ján. Igazából szegény lányt már most kikészíti ez az ultramodern izé. Miközben lapozgatta az oldalakat arra gondolt, hogy egyes járni képes embereknek milyen jó a sorsuk. Persze legbelül bízott abban, hogy sikeres lesz a lábműtéte, és újra képes lesz járni. Ha már a sport nem biztos, hogy sikerülni fog. Anyja kopogására felkapta a fejét és magában kétszer is meggondolta, hogy adjon e életjelet. Végül is nem szólalt meg csak úgy tett mint aki annyira belemerül az olvasásba, hogy kizárja a külvilágot. Ami innentől be is vállt.

Petra délután beült a könyvtárba és elővette még nagymamája kedvenc könyvét és fellapozta. Nem sokáig jutott az olvasásba ugyanis megérkezett a kemény mag. Igen a kemény mag. Magyarul a suli legmenőbb diákjai (vagyis maguk szerint, viszont Petra csak über nyomiknak nevezi őket) léptek be hatalmas hangerővel a könyvtárba. A szemüveges gyíkok fel is pattantak a gépektől és rekord gyorsasággal hagyták el a helyiséget. A lány csak tovább olvasott míg végül megelégelte a fiúk viselkedését.
-Halkabban nem lehet?-Förmedt rájuk.
-Nézzétek megszólalt törpilla.-Fordult a lány felé Dávid.
Jó történetesen Petra 14 évesen nem valami magas ugyanis jó ha üti a 160 centit ami elég kicsi a banda 175 centis átlagához képest.
-Hogy ki?-Nézett rájuk kérdőn.
-Inkább olvasd azt a nyálas 69 éves könyvet.-Nevetett Milán a "hatalmas" poénján.
-Majd akkor beszélj ha tudod mit jelentenek a szavak amik kicsúsznak a szádon.-Szólt rá Kriszta néni a könyvtáros.
-Köszönöm-Súgta neki Petra, a könyvtáros meg csak kacsintott egyet.
A kemény mag befogta és csendben kezdtek kockulni, így a lány is tudott valamicskét olvasni, amíg meg nem csörrent a telefonja. Kiment a teremből és a mosdóba sietett.
-Szia.-Vette fel.
-Nagy a gáz.-Szólt bele egy hang.
-Mond csaje.
-Elhalasztották a műtétem. Biztos nem megyek manapság. Csúszott minden. Legközelebb fél év múlva kerül rá sor.
-Mi a... Mekkora szemétség.-Puffogott Petra,
-Az.-Bólintott a vonal másik végén Gréta amit ugyan Petra nem láthatott de érezte barátnője mozgolódását.
-De figyi. Akkor mi lesz a nyárral?
-Nem tudom. Ha minden igaz mondom fél év. Az még a tanéveteken belül van.
-És ha nem igaz?-Harapdálta a szája szélét.
-Nem tudom..-Csuklott el Gréta hangja.
-Jó lenne már látni téged. Botrányosan hiányzol.
-Nekem is. Azóta nincs kivel beszéljek. Még anyámmal is hárítom a dumálást.
-Azt azért ne tedd.-Nevetett fel Petra.
-De folyton azzal zaklat, hogy mozduljak ki még ha kerekesszékkel is de muszáj levegőn lennem.
-Mondjuk ez igaz.-Adott igazat Erikának.
-Te most kivel vagy?
-Aranyközépút.-Nevetett bele a készülékbe a lány.
-Már megint kopog basszus.
-Akkor ideje letenni.
-De nem akarom. Olyan jó kicsit dumálni.
-Ja szerintem is... De közben érted. Na én leteszem mert a kemény maggal egy terembe hagytam a könyvem szabadon ki tudja mi történhet vele.
-Könyv?-Csillant fel Gréta szeme.
-Ahamm.
-Nekem egy idióta e-book-om van és már nagyon irritál.
-Hallod már én is hallom a kopogást kom leteszem.
-Na jól van.
-Szia.
-Majd még hívlak helló.
És letették.

A könyvtárban nem volt már egy lélek se ahogy táska se könyv. Hogy megmondtam.-Gondolta magába Petra és elindult megkeresni a fiúkat.

Gréti anyukája már szinte dörömbölt a bejárati ajtón. Gréta a kanapéról kiabált.
-Anyu basszus nyugodj már meg nyitom.
Felkapta mankóját és ajtót nyitott. Ekkor nem anyja lépett be, hanem egy ismeretlen pasas.
-Szia cica nem mondták, hogy idegeneknek nem nyitunk ajtót?-Nevetett a férfi és megölelte a kislányt.
-Tomi bácsi?-Kiáltott fel a lány.
-Na azt hittem nem ismersz fel.
-Hogy ne ismerném fel a kedvenc tanárom??
-Hát ez jó kérdés Grétu.
-Jöjjön beljebb anyu mindjárt hazaér.
-Rendben.
Tomi bécsi helyet foglalt a kanapén. Viszont amint leült megváltozott a hangneme.
-Figyel Gréta.
-Öhm... Igen?
-Rád bízom ezt.-Nyomott a kezébe egy ősrégi órát.
-Ez mi?-Kérdezte meglepve a lány.
-Egy óra.
-Arra én is rájöttem.
-De nem átlagos! Vigyázz rá akár csak az életedre!
-De... Miért?
-A lényeg, hogy ha meg van a célszemély használnod kell.-Mondta és kiment a lakásból.
-Tomi bá'!!!-Kiabált utána a lány de már nem kapott választ a kérdésére ugyanis a tanár elsietett.


*folytatom*

Bűvös flóta

Petra BAZ megyében élte kisgyerekkora nagy részét, de mire elérte a 11. életévét szüleivel gyakran költöztek. Már az is soknak számitott neki ha egy helyen több mint 3 hónapot laktak. Pontosan 1 éve ekkor ismerte meg mára távoli, de legjobb barátnőjét Grétát. Majdnem minden nap beszélnek telefonon, ha valamelyikük kártyája lemerül átváltanak skype-ra. A sok beszélgetés miatt mind a kettő lány átlaga jelentősen romlott. 

'2015.11.26.

A mai nap egyszerűen fájt. 

Drágaságos anyám ma megint a lehető legrosszabb családi ötlettel állt elő. Vagyis nem az hogy előállt, hanem kiállt a nappali közepébe miközben apámmal filmet néztünk és kijelentette este 11-kor, hogy újra költözünk. Már nem azért, de ha tehetném esküszöm elszöknék Grétihez. Már komplett tervet eszeltünk ki, csak kár hogy Erika nem akar még egy 13 éves lányt a házba :c

Mondjuk Tomi bácsinak nincs vele baja, meg tök jól el szoktam vele lenni, szóval nem értem miért nem mehetek vissza Kőszegre.

Ajj már tök késő van, és mivel ebben a szobában még csak a tele dobozoknak van helyük neki kéne állni pakolni'

Szomorúan kezdte pakolászni a dobozokat. Tele volt szeméttel szegény kislány szobája. Magányosan kóborolt fel alá az ismeretlen szobába és mikor már nagyon fáradt volt kidugta az ablakon a fejét egyenesen a hideg, csipős őszi szélre. 

10 környékén következett be végül a holtpont. Fáradtan dőlt be a kényelmetlen ágyába és rögtön elnyomta az álom.

Gréta a szokásos esti nyújtását végezte közben le le nézett a begipszelt lábára. Szegény lány minden nap otthon ül és várja a pillanatot amikor újra lábra állhat. Már ha lesz olyan állapota. Éppen a kezét húzta előre amikor halk kopogás hallatszott az ajtaján.

-Anya?-Kérdezte.

-Kicsim nem kéne már aludnod? Holnap korán jön a tanár.

-Nem vagyok álmos.-Felelte szomorúan.

Anyja megelégelte lánya bánatos hangnemét és benyitott a szobába.

-Ide figyelj édes lányom. Most már aztán elég lesz. Már legalább 1 éve hallgatom a mindennapi nyüszögésed, és már igazán kezd elegem lenni ebből a stilusból.

A lány szúrós szemekkel vizsgálta Erikát majd rámutatott a lábára.

-Ez az idióta anyád miatt van.  Ha akkor Ő nem lett volna azon idióta nyaraláson én most nem igy ülnék itt ezen az átkozott széken.

-Vegyél vissza a lendületből.-Kiabált rá az elkeseredett lányra.

-De! Anya te is tudod...

-Tudom, hogy anyukám olyat tett amit nem szabadott volna.

*Folytatom*